Csalán

Kategória:
Népi gyógyászat, Gyógynövények

CSALÁN

Urtica dioica

A csalán, egyike a leghatásosabb gyógynövényeinknek.
Minden része gyógyító hatású.

Igen elterjedt növény, megtalálható úton-útfélen, ártereken, patakok mentén, tápanyagokban gazdag, vizes talajokon.

A csalán gyűjtésénél NAGYON VIGYÁZZUNK, hogy forgalmas út mellől, vegyszerrel fertőzött területről SOHA NE GYŰJTSÜNK, ugyanis a csalán előszeretettel megköti a méreganyagokat, így az ilyen gyógynövény használata többet árthat mint használ.

A csalán a népi gyógyászat igen sokoldalúan felhasznált növénye, de nem csupán mint gyógynövényt tartják számon, hanem rostos szárából kiváló minőségű szőttest is készítettek. Régészek bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erős mint a vászon.

A hiedelem szerint a belőle készült ing, de a növény önmagában is misztikus védelmet , erőt biztosít az ártó, rontó hatások leküzdésében.

Csalánba nem üt a ménkű, tartja a mondás, de vajon miért?

Ha a fizikát, és a szó szerinti értelmezést vesszük elő, azért, mert az aljnövényzetben rejtőzködő csalán nincs úgy kitéve az égi veszélynek, mint például a magas fák. Átvitt értelemben pedig talán azért, mert a szerény embereket ritkábban éri nagy baj, mint azt, aki nagyra tör.

A tavasz egyik első hírnöke, már nagyon sokszor a hó alól is kibúvik.

Gyógyászati szempontból az április végi és májusi csalán felső hajtásvég a leghatékonyabb drog, míg szeptemberben a gyökerébe visszahúzódó hatóanyagok miatt a növény gyökerét gyűjtjük.
A csalán ,,tüzes" növény, ezt mutatja a latin elnevezése. Az Urtica szó a latin Uro= égni szóból származik.

Előfordulása:

Szinte mindenhol fellelhető, az ország egész területén megtalálható, azonban a nyirkos helyeken, lomberdő aljnövényzeteként, árkok mentén. Liget-, láp- és szurdok-erdők száraz tölgyesek jellegzetes és tömeges aljnövényzete.

A vulkanikus kőzeten termett csalán rendelkezik a leghatékonyabb gyógyerővel. Érdemes tehát ilyen területeken gyűjteni.
A csalánfélék családjába (Urticaceae) tartozó nemzetség 45 faja főleg az északi féltekén terjedt el. Nitrogénben dús élőhelyeken találkozhatunk vele, gyakori növény.

LEVELÉNEK GYŰJTÉSI IDEJE MÁRCIUS ? ÁPRILIS

Gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokták gyűjteni.
Ne forgalmas, poros utak mellett gyűjtsük a csalánt!

Ha kertünkben szedjük, tépjük meg gyakran, így mindig lesz zsenge csalán, ami a legjobb számunkra.

Népi szólásokban is előfordul, például a „csalánra peselt” azt jelenti, hogy az illető rosszkedvű.

A sövények tövében gyakorta növő „átokverte gaz” a megszólás, rágalmazás jelképe lett. A másikat becsületében megsebezni olyan, mint a csalán csípése: kellemetlen és hosszantartó fájdalmat okoz.

Már az ókori görögök fölismerték jó hatását, és a középkori füveskönyvek is dicsérik. Rendszerint kesztyűvel gyűjtik fiatal állapotban. A spenótéhoz hasonló főzeléket készítenek belőle. Később, amikor már megöregedett, az ún. véncsihányt sertésnek és baromfinak forrázva adják. Darával vagy korpával hintik meg.

Az erdélyi Szováta-Szakadáton hallorruk, hog „a csihámból teját főzünk, ami jó az aszma ellen, mekkönyitti a lélegzést”. Gyógyító hatást tulajdonítanak a növénynek, a reumás végtagokat csapkodják vele. Német vizsgálatok kimutatták, hogy a csalánlé és a csalántea enyhíti a köszvényes fájdalmakat.

Nézzük meg, hogyan vélekedtek eleink erről a gyógyitó növényről:

dr. ZELENYÁK JÁNOS lekéri plébános ,,A gyógynövények hatása és használata" című 1908-ban megjelent könyvében írja:

,,Vértisztító, oldó, vizelethajtó hatásánál fogva már a legrégebbi időkben mellbajoknál, vérköpés, aranyeres bántalmak, vesebaj és sárgaságnál használták. Ujabb időkben kiváló orvosok figyelmét vonta magára, a kik bőrkiütéseknél, hólyagosodásnál sikerrel használták.

Használati utasítás:

A friss levelek kipréselt nedüjét orrvérzésnél, vérköpés, vérhányás és vérfolyásnál kell használni.

A levelek vízben főtt leve vese- és tüdőbajoknál kitünő hatásúnak bizonyult.

Külsőleg is alkalmazzák. zsibbadt tagokat csalánnal kell ostorozni és élénkebbek lesznek. Köszvénynél is alkalmazható."

MÉLIUSZ PÉTER ,,Herbáriumában" (1578) olvashatjuk:

,,Mindenik Csalán, aki égető, szárasztó a nyálból gyűlt fakadásokat, gelyvákat, belől és kívül a testben elrontják.

Belső hasznai:

A Csalánt főzd meg borban és gyakorta igyad, a Colicát, dagadt kemény hasat megindítja, meglágyítja.

A csalán a Veséket megtisztítja és felindítja a Barátokat és Apácákat, hogy nyerítsenek. Akinek a Virgája meglankadt, csak főzze ezt borban, ezzel éljen, a főt Csalánnak kötözze.

Ha penig a Csalán magvát édes borban, vagy mézes borban megfőzed, vagy Liktáriumot csinálsz belőle, erősb és jobb minden orvosságra, amiket megírtam idefel.

Ha penig vizét vészed, a sebet véle mosod, igen tisztítja.

Ha mézes borban a gyökerét megfőzed, azt iszod, hideg hurutot, fulladást gyógyít, Mellyet tisztít, Torokdagadást, minden enyves nyálat kitisztít, de reggel és estve melegen igyad. Próbált dolog.

Külső haszna:

Próbált dolog ez: ha a Csalán levelét sóval összetöröd, a dühös eb harapást meggyógyítja, minden szemölcsöt, varat, rihet, koszt ha bekened véle, meggyógyítja

A Csalán égetést a Fa olaj meggyógyítja, ha bekened véle."

KÜNZLE JÁNOS plébános:

,,A legértékesebb gyógynövények egyike, éspedig a szára és levelei éppúgy, mint a gyökere.

Gyomor-, tüdő-, máj- és érelmeszesedés elleni teákból ne hiányozzék. Szárítva könnyebben kezelhető, mert csípőereje akkor úgyszólván teljesen elenyészik. Huzamosabb és kitartó használatánál, a valódi rákbetegség kivételével, az összes gyomorfekélyeket meggyógyítja, még akkor is ha egyedül használjuk.

Tanácsos azonban mindig egy kis kakukkfüvet és édesköményt hozzákeverni.

Beteg állatoknál is rendkívül jó hatást gyakorol,, kivált kétes esetekben."

DIÓSZEGI SÁMUEL ,,Orvosi füvészkönyv" (1812)

,,Ennek fajaival, mint ingerlő eszközökkel, külsőképpen élnek a szélütésekben, gutaütésben, és az álmos betegségekben. Megveregetik t.i. vele a betegek mejjét, hátát, és lábaikráját. Legtöbb haszna van a szélütésekben.

A kétlaki Tsalán magvai gilisztaűzők, leveleinek porával pedig tubák módjára hasznosan lehet élni, az orrnak süly nemű tüzesedésében"

VARRÓ ALADÁR BÉLA gyógyszerész:

,,A csalán a reuma, köszvény, viszkető bőrkiütés, vérszegénység, sápadtság, tejfakasztó, aranyér, cukorbaj, tüdőbaj elleni szerek s a vértisztító teák lényeges alkotórésze.

Leveleiből készült tea (10 gr 1/4 l vízre) használatos vizelethajtónak, a légzőszervek és a tüdő elnyálkásodásakor, aranyérnél.

Ilyenkor a fenti főzetből naponta 2 csészényit kell elfogyasztani. Leveléből és magjából készült alkoholos kivonatot a tüdővészesek kimerítő izzadásánál s a bőrtuberkulotikusok túl sok hasmenésénél használják.

Erősebb hatást vált ki a gyökérből készült főzet. (10 gr 1/3 l vízre) Vesegennyesedésnél használatos. Amennyiben hányásra ingerel, gyengébb főzetet kell készíteni.

Cukorral vagy mézzel főzve asztmaellenes szer.

Elnyálkásodásnál kitűnő borogató és toroköblítő.

Még ma is divatban van a megbénult végtagokat, reumás fájdalmaknál a testrészeket friss csalánvesszővel korbácsolni.

A belőle készült tea vagy alkoholos kivonat egy kevés perubalzsam hozzáadásával hajhullás és fejkorpa ellen régi háziszer.

A tótok tüdővészelleni háziszere: csalán, kosborgumó, veronikafű, tüdőfű, zilizgyökér, erdei szamócalevél, vöröshagyma, az egészet tejben kifőzve, majd kisütve, cukorral és mézzel leöntve kerül fogyasztásra.

A korpával kevert friss csalánlevés főleg szárnyasoknak (fiatal libáknak) kedvelt takarmánya.

A magba érés idején a lekaszált csalánszár szövésre alkalmas. Csalánszöveteket a világháború éveiben sokat láttunk. Azonkívül ártalmatlan, zöld, értékes festékanyag készül belőle, a chlorophyll.

Csalánhajszesz: Veszünk 100 gr apróra vagdalt csalánlevelet, 1/2 l vízzel és 1/2 l ecettel 1/2 órán át főzzük, azután leszűrjük. Este lefekvéskor ezzek a készítménnyel a fejbőrt alaposan bedörzsöljük. Hetenként egyszer a fejet meg kell mosni. Ugyancsak egyszer a hajat nem avasodó kenőccsel meg kell kenni."

OLÁH ANDOR ,,A természet patikája" című könyvében olvashatjuk:

,,A csípős csalán értékes reuma és köszvény elleni szer. A vesén keresztül fokozza a húgysav kiválasztást, hatására a szövetekből fokozódik a húgysav kiáramlása a vérbe, a vérből pedig a vesébe, annál is inkább, mert vízhajtó hatása úgyszintén van.

A húgysavlerakódás fontos tényező a reumás betegségekben. A húgysav a húsfehérje lebontásterméke, ezért a gyógynövénykúrákkal párhuzamosan és azután is húsmentes, vegetáriános étrend javasolt. Modern szakkönyvek is ajánlják az ősi népi gyógymódot, a fájós, reumás testrész megcsapkodását csalánnal.

A virágzás idejétől május közepéig a legerősebb a csalán égető hatása, kúrára is legalkalmasabb április vége és május. A csalánozás napjának hátralevő részében ne érje hideg víz a bőrt, mert akkor a meleg érzés égésbe megy át. A kúra hatékony ,,ingerterápiának" tartható."

SZABÓ GYURI BÁCSI, A BÜKKI FÜVESEMBER a csalánról:

,,Az egyik legértékesebb gyógynövényünk. ,,Az egyik kollégám – nálam idősebb – a háborúban szovjet fogságba esett. Több fogolytáborban volt, és elmondta, hogy a legtöbb hadifogoly ott élte túl a fogságot, ahol csalán volt a környéken. Elsősorban étkezésre használták, de fertőtlenített is és vért tisztított.

Legfontosabb a csalán esetében a vér és az egész szervezett tisztító hatása. Májusban és októberben nagyon jó hatást lehet elérni egy-egy hathetes tisztító kúrával.

Azért májusban, mert akkor már a hónap elején szedhető a friss csalán, és ez a legjobb hatású, s azért októberben, mert ilyenkor nő meg a sarjúcsalán olyan nagyra, hogy érdemes leszedni.

A tavaszi kúra fontosabb, mert a szervezetünkben télen lerakódott salakanyagokat ki kell hajtani. Nemcsak a vért tisztítja, jó hatással van az egész szervezetünkre, a vesére, a májra, epére, tüdőre, minden szervünkre.

Csak hat hétig szabad a csalánteát inni, mert a benne lévő kovasavat a vese nehezen dolgozza ki magából, és így kő képződhet belőle. Hat hét szünet után ismételhető a csalánkúra.

A vértisztításon keresztül jó hatással van az ekcémára, de keveréket kell belőle csinálni, melyben egyenlő arányban fordul elő orvosi csalán, orvosi veronika, zsálya, zsurló. A keverékből napi egy csésze teát igyanak meg, az étrendjükből pedig töröljék a füstölt húsokat és a zsíros ételeket. Addig kell folytatni a teakeverékből készített tea fogyasztását, amíg az ekcéma el nem múlik.

Külső lemosásra csalán-, babhéj-, és veronika teát készítsünk, és az ekcémás helyeket mosogassuk vele.

A vese- és hólyaghomok képződését megakadályozza, elhajtja a már meglévőt.

Akinek a szívével nincs problémája akár egy kúrát is csinálhat a csalánteából kihajtani a vese-, vagy hólyaghomokot.

Egy liter teához egy púpozott evőkanál füvet kell forrásban levő vízzel leönteni, fedő alatt tartani 10-15 percig, leszűrni és meginni másfél óra alatt. Szívbetegeknek nem ajánlott.

A csalántea a vércukorszintet is csökkenti, ezt a tulajdonságát már klinikailag is bizonyították. Erre a célra délben vagy este igyanak meg egy csészével, langyosan.

A húgyútak, első és hátsó húgyvezeték, húgyhólyag tisztítására is alkalmas a csalánból készült tea.

A gyógynövények lassabban gyógyítják a bajokat, de tartósabb a hatásuk.

A BIOKERTÉSZEK „SZENT” NÖVÉNYE.

Ellenállóbbá, teszi a növényeket, megvédi a betegségektől, kártevőktől, gyorsítja a növekedésüket.

8 dkg szárított, vagy fél kilogramm friss csalánt 5 liter esővízben áztatunk. A lé az erjedés alatt büdösödik. Naponta keverjük fel, tehetünk bele hagymalevelet, mezei zsurlót, cickafarkat, kamillát.

Napon, vagy árnyékban 8-10 nap alatt elkészül. Leszűrjük ülepítjük és 20-szorosára hígítva használjuk. Az üledéket a növények tövéhez szórjuk.

Lovassy Ilona

Kép forrása: pxhere.com